Végig tekintve a romok területén rögvest szembetűnik a hétszögletű, impozáns épület. A szürke falak egyszerűsége és átlagossága vegyül a távolrévi építészetre jellemző vonásokkal, s az összhatást csak tovább növeli az épületre feltörekvő borostyánok kusza indáinak sokasága, mintha valamiféle földöntúli nyugalom áradna az építményből. A rendházhoz közelebb érve azonban észrevehetünk kisebb díszítőelemeket, pár vízköpő tekint alá a falakról, s néhol kecses szobrok törik meg a szögletes formákat. Az építmény ablakai lőrésszerűek, kivéve a második emeletet, ahol a tervezők láthatóan nagy teret hagytak a napsugaraknak az épületbe való bejutásra. Azonban a legtöbb esetben eme szintre sem láthatnak be a kíváncsi szemek, a titkokat gondosan elrejtő vaskos, s elegáns függönyöknek hála. Az észak felé néző oldalon található az épület főbejárata, a kétszárnyú vaskapu, melyen ékes rúnák díszelegnek, hirdetvén a rend mivoltát, s elmesélvén annak misztikus történetét. A bejárat fölött pedig ott áll a kőbe vésett figyelmeztetés: „A titkokat csak az kutassa, kinek lelkében béke és egyensúly honol, mert ezen úton meginogni annyi mint elveszni a végtelen homályban.” Különlegesnek nevezhető, hogy a rendház egész teteje egyfajta teraszként lett kialakítva, melyet nem túl vastag, mellvéd magasságú fal ölel körül. Néha esténként lehet látni, hogy különleges fények gyúlnak a magasban, s ezen esetekben legtöbbször idővel lágy dallamok, vagy kántálás száll a szélben… Csak a beavatottak sejthetik, hogy mindezen rejtélyes szertartások milyen célokat is szolgálnak. Elméletek azonban szép számmal születnek ezen ügyben, erről tanúskodnak a Fekete Patás Pegazusban fel-felhangzó misztikus történetek. Hogy ezekből mennyi igaz? Azt csak az tudhatja biztosan, aki már megjárta a Titkok Házának mágiával átitatott falait…