Jelenlegi klánvezér: Gugu Lasselanta

„A varázslás tudományának útjára senki se lépjen rá kíváncsiságból, vakmerőségből, mert ki egyszer elindult rajta, annak célhoz kell érnie, különben lelke, tudata érzetei mind elvésznek az örökkévalóság homályában. Ezen az úton kételkedni, megingani annyi, mint eszelőssé válni, megállni annyi, mint elbukni, feladni annyi, mint elveszni a tudatlan mélység sötétjében. Te, aki eme tudás kutatásába kezdtél, ha megismered és megérted, felvilágosult halandóvá vagy örülté lészel. Ám tégy vele, amit akarsz, se megvetni se elfelejteni nem fogod. Ha tiszta vagy, és Marduk kegyét élvezed, fáklya lesz előtted, ha szikla vagy, és erőd az egyensúly megtartására kívánod használni, tisztító fegyverré válik kezedben, ha bölcs vagy, bölcsebbé lészel, hogy tanítsd eme veszélyes kincset. Ha azonban romlott vagy, akkor ez a terhes tudás a pokol tüzévé lesz benned és felégeti szíved; éles tőrként hatol át lelkeden, a lelkiismeretedet a megbánás és örök nyugtalanság súlyával terheli meg, mely összeroskaszt és elsorvaszt.” //Mage – A Hetek Társaságának tagja, a Mágus klán alapítója//

Él egy legenda, mely szerint hosszú éveken át Távolrév falait, s lakosait egy különleges rend óvta a mágia ártó formáitól, a Hetek Társasága. Nagyhatalmú varázslók, mágusok voltak eme klán tagjai, más s más varázslatokkal életek, ám céljuk egyezett: a békét, a rendet, az egyensúlyt szolgálták és őrizték mindenekfelett. Jelenlétük nyugalmat és biztonságot hozott a halandó lelkekbe, a nép bízott a hetek erejében… Azonban egykoron eljött a nap, a mágiaapály vészterhes napja, amikor a papok isteni kegye elapadt, s a varázslók hatalma elenyészett. Ekkor a Hetek tanoncaikkal együtt elhagyták a várost, szónélkül, békésen, köpenyes alakjuk elveszett a vadon homályában, ám történeteik fennmaradtak még hosszú évekig, mígnem szinte teljesen kivesztek a nép emlékezetéből… Sok évtized telt el, s a varázslók, mágusok eltűntek Távolrév életéből. A mágia hajdan nagyra becsült tudományának iratai elenyésztek a múlt árnyai közt. Oly dolgok vesztek ekkor el, melyek felbecsülhetetlenek, s vissza nem hozhatók… Azonban nemrég kósza hírek futottak végig Karavánpihenő városán, azt rebesgették, hogy furcsa köpenyes alakok csoportja érkezett a Ködök völgyének irányából. Nem viseltek fegyvert, nem hordtak páncélt, s arcukat mindvégig homály fedte csuklyáik sötétje alatt… Egyenest a Cölöpvár felé vették lépteiket, szótlanok voltak, s békések, bár öltözetükön látszott, hogy hosszú és gondterhelt út áll mögöttük. Valami elől tán menekültek? Hajdani otthonuk elenyészett? Nem lehet tudni… Ezek után Karavánpihenő élete megváltozott suttogni kezdtek az emberek varázslókról, mágusokról, ám mindezt nem rossz szájízzel tették, inkább csodálattal. A vadonból érkezett nők és férfiak, kik között voltak emberek, elfek, törpék mind békés népek voltak, s ahol tudtak segítették az útjukba tévedőket. Ám nem voltak túl beszédesek nem beszéltek múltjukról, s erejüket is csak akkor használták, ha arra valóban szükségük volt… Akarva akaratlanul a helyiek végül ezen ismeretleneket felruházták egy névvel, s azóta csak úgy nevezik őket, Mágus klán… Szeretnéd nem csak a pletykákból ismerni eme különc csoportot? A lehetőséged meg van, s ha elég kitartó vagy tán maguk közé is fogadnak, akkor pedig talán megismerheted homályba vesző múltjuk varázslatos titkait.