Vízmágia

A varázslat idôtartama alatt a mágus - vagy az a személy, akire a bűbájt helyezi - úgy képes akár a legháborgòbb tenger felszínén is járni, mintha egy hosszan elnyúlò lapályon bandukolna. Az idôtartam alatt a mágust a nagyobb hullámok elkerülik, de akkor sem merül el, ha netán egyensúlyát vesztené.
A varázslat anyagi komponense békalencse.

A varázslat idôtartama alatt a mágus - vagy az a személy, akire a bűbájt helyezi - úgy képes víz alatt is lélegezni, mintha szárazföldön lenne, nem fullad meg. A víz lehet sáros, iszapos, zavaros, a légzésben ez nem gátolja, ám annak egyéb következményeitôl nem véd (esetleges fertôzés).
Szárazföldön a mágiának semmilyen hatását nem tapasztalni.
A varázslat anyagi komponense halpénz.

Az élô teremtményekre - természetüknél fogva - a tűz jelenti a legnagyobb veszélyt. A Vízburok a tűz káros hatásai elleni védekezés egyik hathatòs, bár nem túlzottan tartòs mòdja. Más hasonlò alkalmazásokkal ellentétben a víz a mágust nem aura-szerűen veszi körbe, hanem egy vele együtt mozgò, vastag burkot formál, így másokat is oltalmazhat, ha kellôen közel állnak a varázslòhoz.

A mágia a természetes tükrözô felületek, elsôsorban vízfelületek közötti titokzatos kapcsolatot használja fel, új értelmet adva "a tükrön túli világ" kifejezésnek. A varázslatot fôként a tengervizek mágikus adottságokkal felruházott teremtményei alkalmazzák az egymás közötti kapcsolattartásra és rejtekhelyeik ellenôrzésére, de néhány kíváncsi vízmágus is elsajátította.
A varázslat során a mágus egy tükrözô felület fölé hajol (vagy elé áll), és megidézi a mágiát. A tükörben lassan eltűnik önnön képmása, és helyét az a kép veszi át, amely egy másik - a mágus által ismert helyen levô - tükörbôl látszik. A kép nem mozgathatò, nem forgathatò (hacsak a tükröt el nem fordítják!) és ha vízfelületre használták, meglehetôsen homályos, elmosòdott. Ha a varázslò ezután még 50 manna pontot elkölt, ô is megjelenhet a "túloldali" tükörben, ekkor már alaposabban is széjjelnézhet, viszont észlelhetôvé válik. Újabb 50 manna pont elköltésével már át is nyúlhat a túloldalra, tárgyakat foghat meg, és húzhat át az ekkor már kvázi-térkapuként funkcionálò tükrön vagy vízfelületen. Egy megkötés van: teljes testével soha nem léphet át - az már térutazás, a vízmágiátòl igencsak távol esô dolog lenne.

A varázslò botjának, vagy tenyerének érintése nyomán a vízfelület - legyen az folyòvíz, tò, avagy tenger - nagy robajjal kettényílik, és teljes hosszában, egészen a túlpartig (de legfeljebb látòtávolságig) utat enged a mágusnak és kísérôinek, akik bántatlanul, száraz lábbal átkelhetnek a fenéken. Az òriási víztömeg ezalatt kétfelôl örvénylô falként tornyosul mellettük.
A természet erejének a mágia csak ideig-òráig képes gátat szabni, ezért a varázslò jobban teszi, ha igyekszik, mert az idôtartam lejártával a víz könyörtelen erôvel zúdul vissza eredeti helyére.